Művészkocsma; Q 5831

- 11 Paula: Be tedd ezt velem...Be kinozz, legalább te. Dóri: /átöleli/.Bem akarlak bántani, Ulácska...Téged aztán nem. De tudod, hogy várni, azt nem tudok. Amit akarok, annak meg kell lennie. És azonnal! Paula: Legalább, amig rendet csinálok itten, addig várj. Dóri: /visszaül az asztalra, újra bekapcsolja a magnót. Most vad, amerikai dzsesszt hallani./ Rendben, Dia mama. Várok. Tiz percet. De addig mondj el mindent, amit a nápolyi találkozásról tudsz. Manzárd Lidia: Tudja, az a nápolyi galéria, maga a tökéletesség. A világítása, az arányai, minden a festői hatást szolgálja. ..Ö képzelje, ebben a szinte földöntúli harmó niában, az a sok vér és borzalom Mihály óriási vásznain. ..Azt suttogták, egyes lapok meg is irták, hogy igazi vérrel fest... illatvérrel, persze. Dani: Jó reklám. Lidia: Egyszerre volt botsíny és óriási siker. Dani: És magának tetszett? Lidia: Bem tudom. Inkább taszított...Bem értettem egészen, miről van sző. Bem is néztem meg jól a képeit. A vér és arany nekem csak háttér volt, - Mihályra figyeltem. Arra koncentráltam, mit mondok neki, huszonöt év után először...Az első mondatokat foraálgattam, hangtalanul, mint a színész, mielőtt a színpadra lép.. .Elhatároztam,