Művészkocsma; Q 5831

- 9 Paula: ís te csendben vagy odafent. Nem kerepelsz, mint a rádió, nem magnuzol, nem fütyörészel, nem óllsz a fejedre. Meghúzod magad. Dóri: Meg bizony, Ula mama. Paula: Mit akarsz tőle? Mondd, mit akarsz?.. .Mert te semmiért ezt nem csinálod. Neked mindennel célod van. Dóri: Van bizony, Ula mama. Paula: Л Danit akarod te tőle. Dóri: Azt csak ugy, mellékesen, Paula: Mert az övé. Dóri: Lehet, hogy azért. Paula: /gonoszul/. Tőled egy hét múlva megszökik, úgyis. Dóri: Lídiától is megszökött Mihály és most visszajön. Paula: Nem miatta jön vissza. Dóri: Nem is miatta ment el. A háború elől menekült... Mondd, Ula, Lidia akkor tényleg szenvedett? 'Tudott szenvedni?... Paula: Öngyilkos akart lenni. Dóri: hogy mért nem akkor ismertem!.. .Amikor még tudott fájdalmat okozni magának és másoknak. Paula: Fájdalmat okozni másoknak most is tud. Csak szenvedni nem. Dóri: Mondd, hogy csinálja? hogy mindig örül. Hogy mindig szeret élni? Nem tudod? Paula: Csak azt tudom, hogy folyton örülni - erkölcstelen. Dóri: Inkább - elviselhetetlen. Egy olyan világ, ahol minden szép és jó - őrjitő. hn nem bírnám ki... Paiila: Csináltál volna végig két világháborút!