Ördögárpa; Q 5829

б /László/ Imre: László; Imre; László; togatta a lábait, de hallgatta... Egyszer vettem levegőt: már kivül is volt az ajtón.V. ölelgetve vigasztalt, amikor visszajött: "ne haragudj Lacikám, de mikor megjöttem, már akkor nagyon kellettt... Nem Ъirtam tovább tartani".. • ВггШШЕЯШЯШтшШШкegészből?!... /László a fotelhez ért, mosolyogja, nagyot sóhajtva, Öregesen beleereszkedik/... Szóval, kimentem velük Щ&ямшо» • /zsebredugott kézzel odasétál Lászlóhoz, megáll előtte, nagyon figyeli, de azért tréfás iróniával és mosolygós kedvességgel szólítja meg/ Szabadság elvtárs! /felnéz Imrére, aztán visszaereszti a fejét, csendesen/ Szabadság! /mint előbb/ Azért, mert minden közös, az én szobám nem sétstér! ^elgondolkozva messzire néz, nem válaszol; ugy tűnik, mintha szórakozott lenni; úgyszólván egész idő alatt csak félig van jelen, még akkor is, amikor egyenesen kérdez 3 vagy válaszolI nem igen zökken ki a hau®-