Ördögárpa; Q 5829

- 47 /László/ Imre: László: elvégezte a tanítóképzőt... Imre: László: /JBzóli akar/ /leinti/ Hagyd!... "^hogy én látom, ugy ** sokkal szebb... Aztán még egyszer odaállt elébed, de már akkor mézzel telt virággal.... Azt hiszem, hogy az isten is szégyellik, azóta is, amiért veszni hagyta^... A fuldoklás első lázában, a testvéredet választotta, mert ezen az áron is, legalább a közeledben akart maradni... Nem gondol ő arra, hogy ti ketten valaha is összekerülhettek...de némelyik ember, ha már nem birja tovább, kínjában még fokozza a fájdalmát... Csak azzal nem számol, hogy a közelségben a legkegyetlenebb, a legerősebb a természet... /szel

id gúnnyal/ Ott még nem tart az orvostudomány, hogy gyógyítani tudná a te betegségedet... /hirtelen Lászlóhoz fordul/ De azt mondd meg ha olyan okos vagy, holnap segittei-e ..ha annyira szeret?! Ha lesz ereje hozzá... sajnos... talán még azt is megteszi...

1 /feláll/ Na...