Ördögárpa; Q 5829

- 52 /Imre/ E'szti: Imre: Eszti: Imre: Eszti: Imre: Eszti: Imre: Eszti: Imre: Még ugyan beleütöttél a nagydob közepébe!... Szóval, egy-két nap és már nem is vagytok a faluban?! Én nem megyek el a faluból.' /ültében hirtelen kiegyenesedik, nagyon meglepdöve/ Hanem?! Én maradok. /a meglepetéstől nem tud mindjárt szólni? aztán mint aki rájött valamire elkomolyodik, hosszan Eszti arcába néz és ettől kezdve az eddiginél csendesebb tónusban/ Te nem akarsz Andrással menni? /állja Imre tekintetét, sem az arca, sem a hangja nem árulja el, hogy pattanásig feszül benne valami/ Én nem. /nem néz Esztire/ Hát akkor csak nem lesznek egyedül apámék! /ő továbbra is Imre arcába néz/ Ha te nem jössz haza, egyedül lesznek, /a padlót nézi/ Ott leszel te! Én visszamegyek a nevelőanyámhoz, /csendesen/ Miért mennél?