Ördögárpa; Q 5829

30 Eszti: /kiméletlen szívóssággal/ András azt mondja: ő eleget volt otthon... nem bánja, ha az ég meg a föld összeszákad... ő megy. Imre: De feÉft a két öreget már nem lehet magárahagyni!... Ők mit szólnak ehhez? Eszti: /mint élőbb/ Nem tudom... Semmit... Várják, hogy mi lesz... Lehet, azt gondolják, hogy András csak beszél.. •< Én tudom, hogy semmi sem tarthatja vissza... Imre: Még meg is választhatják!... Előtte vagyunk! Eszti

5 Apád mindent a maga nevén vitt be... Tudod te is... András nevén semmi sem volt a telekkönyvben. Imre: /türelmetlenül legyint/ Még mindig ш fáj neki!... Hiszen régi nóta ez már! Eszti: /szinte érzéketlen tárgyilagossággal folytatja/ Azok pártolják Andrást, akik semmi nélkül mentek be, mint ő... A többség meg azt mondja, hogy ha olyan volna mint az apja, jöhetne, mert érti: a beszédet is, meg a munkát is... De ugy veszik, mint