Ördögárpa; Q 5829

iró... lesz... ha megéri... Mindkettőnk szerencsétlenségére,egy házban lakunk... /Esztihez őszinte kedvességgel/ KezttLCsókolom... Ugy tudom, kollegák vagyunk... Maga tanitőnő? /elnéz kettőjük között és csendesen/ Igen.

1 /kedvesen folytatná/ Sajnálom.. /közbevág, Esztihez, de nem tréfásan/ Benedek ur azt sajnálja, hogy nem maradhat tovább.../s László vállára teszi kezét/ Mikor harangoznak, náluk az asztalra teszik a levest, ha együtt a család... /a kezét nyújtja Lászlónak és "viszi" kifelé/ ín is sajnálom, de majd befejezzük... máskor... /az ajtónál visszafordul/ Kez^t_csókolomJ.. /a szervusz-ra már rácsukja Imre az ajtót/ /visszasiet Esztihez, aki változatlanul komolyan és némán nézi őtj leül a másik fotelba, a zavara fokozódik, de továbbra is hangosan kedves/ Ez csakugyan meglepetés!... de kellemes...! /előrehajol, hogy kedveskedésből megfogja Eszti kezét, de meggondolja