Ördögárpa; Q 5829

22 /Imre/ győzni nem tudsz, megölöd a papirodon, négy fal között... Ahol egyedül vagy és a másik kártyája is a te kezedben van... Az győz a játékban akit akarsz... Ezt a diadalt nem irigylem tőled!... De ne*i felejtsd el, mikor visszajövök, az első utam hozzád vezet és esküszöm az életemre, hogy egy zsák aranyat teszek az asztalodra... köszönés helyett!... Én nem vagyok Ikarusz!... Te meg irj, amit akarsz, de azt tanácsolom, hogy ha már hozzákezdtél, minél több halott legyen! Csak a nézőket hagyd életben...! László: /figyelte ugyan Imrét, de amikor az befejezte, ő zavartalanul, előre nézve tovább morfondiroa/ Hogy most kivel hadakozol, azt te tudod... Annyit elértél, hogy ezzel a sok zagyvasággal kiverted a fejemből a legjobb gondolatokat... Hol van még a költői mese amibe, ami már megvan, beleágyazhatom?... Szerelem, ami átszövi, mellyel az idő telik és ami az olvasó, vagy a néző figyelmét leköti... A végtelenségig nem szónokolhatok;