Mirmilák; Q 5822

/7 о/ Jutka:Volt.De a fődolog az volt,hogy neki itt volt a munkahelye.Te pedig akkor még a Mezőgazdasági főiskolát járt ad,tehát még nemcsak hogy semmi munkahelyed nem volt, de a kilátások sem a város,hanem a tanya felé nyíltak. Pista:Igen...Te a várost,én a mezőt szerettem. Ez volt a fő válaszfal. Jutka:Ez. Pista:Pedig szép a falu. Jutka:De nem nekem. Pista:Mikor már mezőgazdász voltam és naphosszat jártam a határt,sokat visszaemlékeztem rád. Tulajdonképpen rajtad kivül semmi emlékem nem maradt a városból. Jutka:A strandok,a séták,a táncok! Méta:Az mind rád emlékeztetett. Jutka:Ugyan!Ne add a csöpp ártatlantJ...Már öregedd asszony vagyok. Pista:Ugyan! Jutka:Ne vágj közbeJlgenis öregedő asszony vagyok, akinek már eladó lánya van.Tehát a közös múltról már beszélhetünk ugy,mint történelemről. Pista:Történelem?...Nincs az még olyan messze. Jutka:De messze van...Messze kell,hogy legyen!...És mivel messzi van,nyugodtan bevallhatod,hogy mig főiskolás voltál,nem csak én voltam neked.