Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

Október Belép, leteszi ernyőjét, felakasztja köpenyét és leül a kályha mellé. Zene: Sophi^rtéma. Mintha az effajta urilányok ilyen késői órán még elmehetnének otthonról... /Az óra üt./ Én vagyok a fajankó; előbb is odamehettem volna! Mindegy most már. i /Óraütés. Felemelj újságját az asztalról ós visszaül a kályha mellé. Zene: ujság-téma. Olvas./ No lássuk csak. Ma szerda van... Ma reggel fél nyolckor, mint minden szerdán, bementem az igazgató szobájába. /Magához szőrit ja az újságot./ Szándékosan érkeztem korábban; elhelyezkedtem és minden tollát megjegyeztem. A mi Igazgatónk, biztosan tudom, nagyon okos ember. Az a sok szekrény telistele könyvvel! Hát igen, ez a műveltség; csakhogy e hez a műveltséghez a magamfajta nem férhet hozzá: csupa német meg francia az egész. És ha ránézek, mindig látom, milyen koraolyan fénylik a szeme! M^g soha nem hallottam tőle felesleges szót. * Ha átadsz neki egy iratot, éppen csak hogy megkérdT: «Milyen az idő?« Feláll, olyan arccal, mintha várna, remélne valamit. "Nyirkos, kegyelmes uram, nyirkos... Hűvös és nyirkos." Á, más fából faragták őt, mint bennünket. Államférfi. /А szoba közepe felé megy./ Az viszont észrevehető, hogy engem felettébb kedvel. Istenem, ha a leánya is... Ej, ostobaság,... Erről egy szót se többé... Hallgatok! Leteszi az újságját az asztalra, kinyitja a ládát és nagyon gyorsan a spanyolfal felé megy,/ Elolvastam a Perzsa leveleket. Micsoda sületlen fickók azok a franciák! Mit akarnak voltaképpen? Sajtószabadságot?