Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

pofájuk olyan szőrös, hogy az ember legszívesebben kiköpne - de azt látnák, micsoda villákban laknak! Nekik ugyan hiába kinálsz holmi virágos porcelántálat; azt felelik: "Ezt talán az állatorvosnak szánta?" De bezzeg két szó

; hátasló, hintó vagy hódprémbunda - no igen, akkor már várhatsz tőlük valamit, i /A konyhába megy cukorért, visszajön az asz- . » y > tálhoz, iszik./ Olyanok,"mint akik kettőig se tudnak számolni; csupa kis angyal, a pap < ' gyónás nélkül is feloldozná őket és micsoda • - . 1 • ~~ v 1 • ' • finom beszédük van: "Nem adná ide kérem a tollát? Boldogan megfaragnám a zsebkésemmel..." De közben ők vágják meg az ügyfelet; lekopaeztj • ' / ják az ingjét, ugy bizony. . > Nálunk, azt meg kell hagyni, előkelő a szolgálat: olyan tisztaság mindenütt, hogy hiába keresnéd párját a kormányzósági hivatal-»' / ban, a polgári ktxatskb« biróságon vagy a. | kincstárban. Az asztalok mahagóniból vannak; * i j • a főnökök meg egytől-egyig önözik egymást... Nem is tagadom: ha nem volna ez az uri szeli - 4 lem, már rég otthagyjam volna az egészet. Aüssza a teát./ Zene: lázas téma. E

sik. Tovább Írja a naplót. • < . V A régi, mindennapi köpc nyembe bujtat ós vittem az esernyőt is, mert csak ugy szakadt az eső. Az utcákon egy lélek sem: csak néhány hölgyet i láttam, fejükre borított szoknyával, kereskedőket, persze ernyő alatt és kocsisokat. Nemes ember csak egy akadt: egy iriagamfajta