Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

/На szünetet tartunk, u y a szünet után magnetofonról megismétlik az előző jelenet utolsó két bekezdését, a "Kedves Bjelka" kezdeté levelet és az azt követő monológ-részlet ;t./ December 3. Zene. Popriecsin háziköntösben U1 egy zsámolyon a kályha mellett. Nem, nem, ez lehetetlen. Ez képtelenség... Erről az esküvőről szó sem lehet!... Tyeplov kamarás? Hát aztán? /Felkel./ Üres cim az, semmi más; nem is látható, kézbe se vehető. Attól, hogy kamarás, ugyan még nem nő harmadik szeme a homloka közepén. Arról j!Lem tudok, hogy az orra aranyból lenne. /Visszamegy a zsámolyhoz./ Ugyanolyan, mint az enyém vagy mint bárki másé. Ő is csak tubákol, de enni nem tud vele; tüsszent rajta, de köhögni hiába próbálna. /Leül a zsámolyra, szemközt a közönséggel./ M^r többször megpróbáltam, hogy a mélyére hatoljak ezeknek az önkényes különbségeknek... Címzetes tanácsos... Igen, miért vagyok én címzetes tanácsos? Minek a nevében? Éppígy, meglehet, gróf vagy tábornok is vagyok, csak a látszat mond címzetes tanácsosnak... Miért ne? Talán magara se tudom, ki vagyok... A történelem bővelkedik hasonló példákban: egy közember, ш egyszerű polgár, sőt e;y paraszt - hogy nemesembe ről ne lé beszéljünk - egyszerre csak felfedezi, hogy ő va/ lójában báró vagy egyéb hatalmasság. Ha egy nyomorult parasztból hirtelen nevezetes személyiség válhat, mi minden nem történhetik egy nemesemberrel?! /Felkel és , / az ágyhoz megy. Háttal áll./ Mondjuk, hogy egyszerre csak tábornoki uniformisban vonulok be a minisztériumba: aranyrojt á jobb vállamon, araiayrojt a bal vállamon, a mellemen pedig égszínkék szalag* /Kijön az előszinpadra./ Akkor bezzeg ön is más nótát fújna, igaz-e