Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424
"...Sophie a kisasztalnál ült és a hinzésóh dolgoaott. fen kinéztem az ablakon; szeretem figyelni a járókelőket. Egyszerre csak belép az inas és jelenti: "Tyeplov ur!" "Vezesd be!" - kiáltotta Sophie és rám vetette magát és megcsókolt. "Ó, Medzsi, Medzsi, ha tudnád! Igazi kamarás ő, a haja barna, a szeme fekete ós ugy szikrázik, mint a parázs!" És ezzel Sophie a lakosztályába szaladt. Egy perc múlva egy ifjú kamarás lépett be, fekete pofaszakállal; a tükörhöz ment, megigazította a frizuráját és fel-alá járt a szobájában. Én egy picikét morogtamós meglapultam a kuckómban. Csakhamar megjött Sophie és boldogan, kecses bökkal fogadta a kamarás mély moghajlását. Én továbbra is nyugodtan néztem ki afc ablakon, I mintha mi sem törtónt volna; de közben kicsit oldalt hajtottam a fejem és igyekeztem megérteni, miről folyik a társalgás. Ah, kedvesem, minő ostobaságok! Azt mesélték, hogy egy bizonyos hölgy egy tánc kellős közepén ilyen figura helyett olyat lejtett, meg hogy egy bizonyos Bobov, aki az uj zsabójávai megtévesztésig emlékeztetett egy gólyára, majdnem haaraosest, Mi volt még? Hát bizonyos Ligyina úrhölgy azt képzsii., hogy a szeme kék, holott pedig zöld... És igy tovább, végig hasonló stílusban. Nohiszen, állítanák csak ezt az urat xrezor melK, gondoltam. Egek, minő különbség! Elsősorban is ennek az urnák a képe szóles és teljesen lapos, és a pofaszakáll ugy szegi körbe, mint egy fekete kendő; Trezornak viszont Vinom vonásai vannak és a homloka közepén még egyé fehér folt is. Az alakjáról* ne is beszéljünk; a kamarás uré hozzá sem mérhető. Hát még a szeme, a modora, a járása - mind egészen más. Egy világ választja el a kettőt. így hát igazán nem értem, kedvesem, mit talál Sophio ebben a Tyeplovban. H 0gy miért