Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

épp ezért a közönségtől kér oltalmat, A mai irók igazán nagyon szórakoztató darabokat Írnak, "Ah, a szivem! /Feláll és a főjére boritja a pelerint,/ Alfonz, kérem, adja ide a kezét, nézze, hogy lüktet... Minő badarság,.. Hiszen csak vaklárma volt,.. Ugy nyomaszt valami,., Ez a szegény sziv, meglátja, Alfonz, ez visz végül a sirba..," /Viszszahajtja a peierint és a partner testtartását veszi fel,/ "Asszofcyom, ön gyengélkedik?" /Újra a fejére borítja a peierint./ "Mjt bánja azt ön? Élek vagy halok bár, önnek egyre megy." Az előbbi játék./ "Ne higyjen a látszatnak, a látszat gyakorta csal... "ön tehát kaméleon lenne?" Ó, én roppantul szeretem a színházat! Mihelyt két kopek van a zseb mben, nem tudok uralkodni magamon, futok színházba. /Felkel, eltűnik a spanyolfal mögött. Vetkőzik./ Pedig hány magamfajta hivatalnok be nem tenné a lábát egy világért se: a bugris parasztjai! /Hálóingben jelenik meg./ Még ingyen jeggyel is nagy kegyesen épp hogy eljönnének! /Dúdol,/ Az a kis színésznő igazán elbűvölően énekelt! Az a másik jutott az eszembe... Ej, ostobaság!..• Egy szót se többet! Jó, jój már hallgatok. Leoltja a villanyt és lefekszik. Novembe

r 9. Fekszik az ágyon. Feláll, az asztalhoz megy, leül, lámpát gyújt. Zene: ujságtéma.- Egy fiáker zaját hallani. Nyolc órakor bementem a minisztériumba. Az osztályvezető ugy tett, mintha észre sem venné, hogy