Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 27 ­/igbsztosz/ és vigyáznia kell, hogy pusztításaikat egy álomba merült fészkelődéseire korlátták, le­­gyen az horkolás vagy mennydörgés. A koldust Éljen! Ez aztán világos beszéd. Nagyon jól megértettem. Sgisztosz; 31 vagyok ragadtatva. A koldust Ez igy igaz. Kitűnő példabeszéd azok számá­ra, akik az utakat rójják. Vannak időszakok, amikor minden száz lépésre egy döglött sün­­disznó hever az uton. Éjszakánként tízesével szuszognak át a keréknyomokon, himek és nős­tények és elgázol tat ják magukat. Képzelheted mi lehet ott, főleg vásárok előtti napokon? így szólhatsz: ostobák, hiszen megtalálhat­nak a párjukat az innenső oldalon is!... Nem tehetek róla, A sündisznók számára a szerelem előfeltétele, hogy átkeljenek az országúton.« Mi az ördögöt is akartam ezzel mondani?... Ejnye, elvesztettem a fonalat... Folytasd kér­lek... №jd eszembe jut... Sgi szto sz t Csakugyan!... Mit is akart mondani? Blnöks Nem beszélgetnénk inkább Elektráról, uram? Sgiaz toszj Mit gondolsz, kiről beszéltünk eddig? Talán a mi bájos kis Aktánkról? agak Elektráról n ф van szó, elnök. Annak szükségességéről, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents