Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 122 /Egi aztoBzj/ Klyteimn.: Elnök: Egisztosz: Klyteimn,: Egi 3zto8z: az ember odatapasztja a fülét? Miféle gout zugáet és honnan jön? Őrült vagy Egisztosz!... Vigyázz, Elektra füle jól hall téged! És pirul tőle! Az ő füle hall engem. Meg vagyok győződve / róla. Mióta az történt velem az előbb az erdőszélen, ahonnan egész Argoszt látni, az én szavam már rajtam túlról jön, Éb én tudom, hogy ő lát is engem. Egyedül ő lát! Egyedül ő találta ki, hogy mi vagyok én e perctől fogva, A legnagyobb ellenségedhez szólsz, ^gisztosz! Ő tudja, hogy miért hajszoltam a lovam arról a dombról hirtelen a város felé! Mintha a lovam megértette volna, Elektra! Milyen szép is a világos sárga pej, araint го» у han Elektra felé, követve a sereg robajától, melyben a rohanás tudata egyre csökken, a trombitások szürke csődöreitől kezdve egészen az altisztek tarka kancáiig, / Ne csodálkozz, ha nemsokára, feléd nyeritve, kidugja fejét az oszlopok mögül, A lovam megértette, hogy fuldokoltam, hogy a neved, mint arany tapasz szorította össze