Ismeretlen szerző: Pathelin mester; Q 3795

JÉAfíMJUít lí^a adtam Írást,pénzt se látott* De hat rőföt mégis levágott* Mindég az apját emlegettem, Ki odafönn van a mennyekben, 'Hlyen derék ur volt,m±g éltt i s mindig tudta,mit miért? 3 hogy ő az apja képemása, Mintha kiköpte volna a világra* Hm mintha egy betűt is hinnék* Csulé,gazember volt az apja mindég. Csak nyelte,falta,amit mondtam — % végül finoman befontam, Á gyönyörtől lógott & nyelve ka hat rőföt adott hitelbe* Wo hallod,

hiss ez szórói-szóra A régi meses a holló & a róka, Mát nem tudod? A mese oly kopott! A holló szép sajtot lopott, S megenni fölszállott a fára, A róka éppen arra jára* 2

0guti orrát a sajt szaga, S fölszól» Milyen szép maga. Csodáltat sötét,puha collát %nap az ember ilyet,hol lát? ág milyen karcsú,mily deli! A szépet más is tiszteli! SZÍNHÁZTUDOMÁNYI INTÉZET KÖNYVTÁRA -—ZU