Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

Násznagy: Rózsi: Évi: Julcsa: Rózsi: Évi: Rózsi: Gyuri: Rózsi: Julcsa: Évi: Rózsi: Gyuri: Peti: Rózsi: /megfordul/ Micsoda? 1 Nem, nem ő az! /Kezét mutatja/ Itt a gyűrűje, máig se kérte vissza! Rózsi*.• mit beszólsz? Hallgass! De jó! Elraboltad a koszorúmat... tossók, itt a gyűrűje is! /lerántja ujjáról és középre dobja. Addig rá se nézett a kővé dermedt Gyurira./ /az anyjához/ Lit tettetek velem? Nem illet a koszorú! becsaptatokl ngein is becsaptak! De légy ezerszer átkozott! Mosdóvized vérré váljon! Kendőruhád meggyulladjon! A kenyered kővó váljon! Az ég téged meg ne áldjon! /nem bírja tovább, belekiabál/ Ne őt átkozd, nc őt! Legyetek boldogok... de én megölöm magam! /dühösen rendet akar teremteni* a jelenlévő cigányzenészekhez/ Muzsikát! Muzsikát! /Mielőtt azonban hozzákezdhetnének, kintről édes hegedűsz

ó hangzik fel. Mindenki felfigyel./ /Zene: 2Q-f e

z./ 5. jelenet /Voltok, I'eti uri ruhában/ Az ő hegedűje! - , Él! Él! Jaj nektek, gonosz oki Hiszek neked! Hiszek! /A hegedüsző pár pillanattal előbb elhallgatott és most a kapunál álló csoporton ét/ /úrias ruhába öltözve tör ét/ /hozzá rohan/ étikén! /és a lábához rogy//