Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

Kurta: Zsiga: Kurta: Zsiga: Kurta: Zsiga: Kurta: Zsiga: Kurta: Zsiga: Kurta: Rózsi: Zsiga: - 14 S. jelenet /Voltak, Kurta/ /belép, megáll/ 'Stét! /épphogy felnéz/ ' /ridegen/ A kend fia öcséméx't feláldozta magát. És a kend öccse megcsalta lányomat. Nem tartozunk egymásnak semmivel! Öcsém végre eszére tért. Hogy a miénket, elvegye. Én megbocsátottam neki. /az égre mutat/ Hát ott... ott megbocsátottak? Nem akarok okoskodni /pént vet oda/ itt van!Annyiért csinosabb legényt is kaptunk volna. /visszadobja/ De nem kaptátok volna a fiamat! Adjátok viszsza a fiamat! Aztán öcsémnek hagyjunk békét azt mondom, ... mert házasodik! /elindul/ Adjonisten! /már el is tünt a sötétben/ /aki eddig mozdulatlanul hallgatott, most felsikolt; vele együtt a zene is/ Jaj!! Megőrülök! /elájul/ /felkiált/ Meghal a lányom! /A zene felcsap./