Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

- 9 /Julcsa/ Gyuri: Julcsa: Gyuri: Julcsa: Gyuri: Julcsa: Gyuri: Julcsa: Gyuri: Julcsa: Gyuri: Julcsa: Gyurii Julcsa: Zsl ga: /Megjelenik s óvatosan hozzálép/ No fiam, lehet-e már veled t okos szót váltani? Szóljon nénémasszony, csak ne vigasztaljon, mert ha nénémasszony vigasztal, a hideg is kiráz bele. Mit szóljak? Ha Rózsit még mindig annyira bálványozod, hogy miatta más fejét is betörnéd... mit várhat akkor szegény Évikém? Hadd epekedjék, igaz? Majd ha a koporsóban lesz,

f akkor elhiszed, hogy csak ő szeret téged igazán. Hetek óta egyebet se hallok... De nem Évitől! Elég, ha én tudom! Hány keserves éjt virraszt sirás közt, hányszor borul a nyakamba és sir: Anyám, meghalo%yuriértl Vagy azt várod, hogy a nyakadba boruljon, mikor tudja, hogy aüt a cigány Rózsit kész vagy másodkézből is elfogadni? % Nem érti azt kend! A bátyja katonának állt... értem! Hagyd csak... hagyd... még most is szereted! Nem, nem én... Hát akkor csak vedd el! De siess, mert késő lehet! Szörnyűség! De még ma beszélek vele! És ha nem tudja magát kimenteni, legyen meg Kurta uram akarata! /gúnyosan/ Kimenti magát, biztos lehetsz! Menjen, nénémasszony, minek tesz a szivemre még több skorpiót? Az a skorpió: Rózsii Letépem, le én, még ma! Akkor hiszem, ha látom! /el/ 7. jelenet /Gyuri, Zsiga, Rózsi/ /kézenfogva huzza ma^a után Rózsit/ Gyere csak gyere! Sötétedik már, mind elmentek... Gyuri: /megszólal/ gy még ittmaradt,