Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

5 Julcsa: Erzsi: Julcsa: Erzsi: Julcsa: Erzsi: Julcsa: Erzsi: Julcsa: Erzsi: Julcsa: Erzsi: Julcsa: Erzsi: Erzsi: Julcsa: Erzsi: Julcsa: Erzsi: Julcsa: Kondomé: Julcsa: / Ha nem mondod, nem értem. Ismeri kend Kurta Gyurit? /Hirtelen ránéz/ Hogy ismerem-e? Mit akarsz te Gyurival? /Lesüti a szemét/ Eltalálhatná, ha akarná. Találgat az ördög. Azt mondják, otthagyta a cigány Rózsit... T Volt rá oka...én ne tudnám?... \Ha nénémasszony egy jó szót szólna... Tudsz hallgatni? Mint a hal. Hát akkor csak annyit mondok: ne fuss olyan szekér után... Hát Gyuri már megint mást szeret? Csak annyit mondok: Gyuri házasodik és az én Évim férjhez megy. /elfordul/ /hangosan, rémülten/ Évit veszi el? /a többi lányok, asszonyok is odafigyelnek, oda is lépnek/ Csapodári - » \ /a többiekhez/ No nézd, még Gyurit okolja a bolondl Pedig csak tudná, amit mi tudunk /odakacsint a többiekre/. Hogy Rózsi miatt?... Hogy Rózsit nem a hűség bordájában szőtték. Igaz volna? ' Ugyan ne tettesd... az egész falu tudja már! Én is hallottam félfüllel, de nem tudom megérteni, hiszen Rózsi a hajdút sose állhatta ki! /elemében van/ Kend se szereti a lencsét, mégis megeszi. Csak mutatta Ő azt, komámasszony. De mi meglestük: Kurta uram, meg én. Mert hát Kurta uram restellte, hogy az öccse egy cigány lányt venne feleségül. /Az egyik országutmenti fa mögött Rózsi jelenik meg, megáll, hallgat./ Gyanakodott rá. Volt is oka, amint az ki is derült. A hajdúnak csak '