Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 64 HANNA: MÁRIA: HANNA: MÁRIA: Ha arra nézek, honvágy buja bánt: A fellegek, mik Dél felé repülnek, Elérik majd a franöia Óceánt. Felhők, ti gyorsvitcrláju hajók, Az égi utat bár megosztanék ! De rab vagyok, gonosz nő foglya lettem. Gyermekkorom távol földjét helyettem Áldón köszöntsétek, postásaim, i Ha arra szálltok szellők szárnyain kedves úrnőm, hisz rrEgadkivül vagy ! E kis szabadság is rajongni késztet ? Nem, drága Hannám ! Hidd el, nem véletlen, Hogy börtönöm kinyilt. Kegynek kevés, De hirhozója már a mégnagyóbbnak, Tudom: szerelmes férfi tette azt, Hogy itt bolyonghatunk. Ráismerek Lord Leicester hathatós kezére, jassan Tágitansk majd börtönöm Apró kegyekkel szoktje€nak nagyokhoz, Mignem szemembe, *f§z a férfiú, Kinek szavápa láncaim lehullnak. —. r

| Sehogy, se illik össze két dolog: /jT halálitélet híre jő, meg kiválts ágiikban részesülsz, mras'ájHallod a kürt hogy zendül amottan! Hangja elömlik berkeken át ! C, be sietnék lórakapottan, Látni a hajtók vig csapatát !