Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 59 I I x' ERZSEBET: LEICESTER: ERZSÉBET: LEICESTER: ERZSÉBET: LEICESTER: ERZSÉBET: LEICESTER: ERZSEBST

: Ki ment el öntől? Hallottam, beszéltek, /hirtelen visszafordul/ Mortimer volt. S ön mért olyan riadt? Elémragyogsz, s ez méltán megzavart. Ily büvölőnek még nem láttalak. Kápráztató vagy. Ah! Miért e sóhaj? Mert fáj egy közelgő veszteség És mit vészit el? Szép személyedet. Nincs messze már: egy ifjú és trüzes férj Ölelgető karjában elfelejtesz. Én nem vagyok, mint ő, királyi vér, De nincs e földön, nincsen senki más, Ki ugy imádna, mint imádlak én. Az Anjou herceg nem látott még téged, Rangod lehet csak az, mit ő imád, En tégedet szeretlek. És ha volnál Pásztorleányka, nem királyi nő. Kinek nevét a nagyvilág becsüli, Hozzád leszállnak, s lábaidhoz tenném Magas nevemnek minden ékességét. Engem ne dorgálj, Leicester, inkább sajnálj. Az én szivem hallgatni kényszerül. Irigylek is minden polgári nőt, Ki boldogítja azt, akit szeret. Nincs módom arra, hogy királlyá tenném A férfiút, ki legdrágább nekem.