Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

I TALBOT: Neked nehéz sors volt az iskolád, Reád az élet anoa nem mosolygott, Feléd a trón nem intett messziről, A sírgödör tátongott csak feléd. HIu világi zajtól nem csalatva. Magábamélyedő lett szellemed, S minden dologról józanul Ítélt, Amaz, szegény, nem igy volt. Gyermekfővel A franciákhoz vitte sorsa, - fénylő, Könnyelmű élet lármás udvarába. Léhák világa elsodorta őt. Osztálya lett a szépség átka is: Virult, és szebb volt minden asszonyoknál, Alakra, származásra egyaránt ERZSÉBET: Shrewsbury lord, talán magához térne! Gondolja meg: komoly tanácsban ülünk. Nagyon szokatlan szépség, báj, lehet, Melytől egy aggastyán is tűzbe jött. Lord Leicester, ön nem is beszél? Mi mást Beszédessé tesz, az némítja tán? LEICESTER: Csak ámulok, s ezért a hallgatás. Elámulok: mivel nem rémítgetnek! A sok mesét, mely London utcanépét Ijeszti, elhozzák eléd, királynőnk, Államtanácsod értelmes körében Bölcs férfiak foglalkoznak velük. Nem titkolom, hogy ámulok, midőn E trónjaveszte€t skótországi nő,