Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 32 BELLIÉVRE: ERZSÉBET: BELLIÉVRE: ERZSÉBET: Felséges úrnő, engedélyed kérjük, " Hogy bűvkörödből immár elköszönve, Királyi megbízónk, urunk szivét Cromre gyujtauk sóvárgott szavaddal» Kom birta már szerelme nógatását, Elhagyta Párist, Amiensbe ment. Ott várja üdvössége hírvivőit. Calais

ig emberláncot húzatott, Hogy ajkad áhított "Igen" szavát Száguldva juttassák boldog füléhez. Gróf Belliávre, kár a sürgetés. Az óra kedvezőtlen, újra mondom, Örömtüzet nem gyújtogathatunk. Sötét az óg angol hazánk fölött, Reám a gyász ruhája illenék, Mert ugy lehet: siralmas sorscsapás Zudul szivemre, sújtja hazámat. Csak arra kérünk, felség, biztatást. Hogy jobb időn majd teljesül reményünk. Királyok önmaguknak nem gazdái, Szivük szavát ritkán követhetik. Mindig kívántam, hogy pártában haljak, S az Írás Így ragyogjon siromon: "A hajadon királynő nyugszik Itt." Alattvalóim, sajna, mást kívánnak, Sürün előzve azt a kort, amelyben Már nem leszek velük. Nekik kevés, Hogy most van áldás angol népemen -