Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

2, szin. /Kant gróf és Sir Davison találkoznak./ DAVISON: KENT: DAVISON: KENT: DAVISON: KENT: Ilyen hamar, mylord? Már visszatért? Akkor tehát az ünnepségnek vége? Ez azt jelenti, sir, hogy ott se volt? Nyakamra ült a munka. Kár pedig. Nagyot mulasztott. Szebb lovagjátékot ízlés, finomság még nem rendezett. Láthatta volna: hogy s mint ostromolta A testi Vágy a Szépség szűzi várát. Lordmars álunk, az ország főbírája, Az udvarmester s tiz egyéb lovag Védték királynőnk várát. Franciák Vonultak ellenük, mint támadók. Előbb a hírnök édes versezetben Ajánlta huncutul az átadást, S a vár falán a kancellár felelt. Az ágyuk aztán működésbe kezdtek. Kedves kis ágyukból virágbokréták, Illatszerek vitték a sortüzet, De mindhiába: ellenállt a vár, És ostromot vesztett a testi Vágy. Mylord, ez aggasztó jel ám nekünk Fenkölt királynőnk nászát illetően. Ohó, hisz ez csak tréfa volt, - amúgy A vár, hiszen,megadj a majd magát.