Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 19 MÁRIA: MORTIMER: MÁRIA: Megáldoztak, hogy müvük jó legyen. Gróf Aubespáne ebben egyetért velünk, Az ő házából indultunk utunkra^ ő, reszketek, de nem reményi Gonosz sejtelmek bántják^, Vagy nem gyanítják, mily mérés«"'kockázat? Nem lecke nékik j&íchburri-és Babington? Vérző fejük/áem London hidjaln? S a pusztulás, mely annyi férfit ért? Akik/hasonló vakraerőek voltak, S ésak súlyosabbá tették láncomat? boldogtalan, megszédült' ifjú! Fusson, Ha még időt lel, és a kémek kémé, Burleigh szimatra nem kapott, s a házba Be nem csúszott egy bérenc áruló. El Angilábóli Stuart Máriát Nem védte senki még büntetlenül! Véres fejek meg nem torpantanak, Hiába várnak London hidjain, Sem pusztulás, mely annyi férfit ért, Akik hasonló vakmerőek voltak. Örök dicsőség fénylik hírükön, Felségedért meghalni is gyönyör. Hiába minden. É3z, erő hiába! Nemcsak Paulet s a többi őrizők: Egész országuk tart engem rabul. E vár kapuja meg nem tárul másnak, Csak a királynőnek.