Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019
» 9 HANNA: JíÁRIA: HANNA: MÁRIA: 'HANNA: MÁRIA: HANNA: MÁRIA: HANNA: Egy durva lélek igy beszélhet hoznád?! ^ v-t-trf IßK Ha boldogabb időkben Nizelkedőknek hittünk szívesen, Igazságos, hogy meghallgassuk most A szemrehányás érdes ebb szavát. ^ J J B,. „ . -.—11 -• i.rMtw.K^l^a.t-W«*«»«»^ így összetörtél, ily bátortalan v Umőm? Te vigasztaltál máskor engem, S nem egyszer inkább pajzán kedvedet Vetten^^ewrvásra, mintsem mélabudat. Ízért van ez: királyi férjem árnya Feljár a sírból, véresen, haragvón, Többé nem is békül ki már velem, Mignem betelt, mi énrám méretett. Férjem bosszúra váré szellemét Nem üzi el ministráns csengetése, Pap is hiába nyújt ostyát felém, Hisz mások ölték őt meg, nem te tett-e( De tudtam arról, s nem mondtam nemet: Halálos útra hizelegve csaltam. Enyhiti mindezt véred ifjusá jr Még szinte gyermek voltál Zsenge korban Mázsányi bün terhét vettem magamra. • v nir "" De durva sértés volt, mi lázított^ S a férfi gőgje, kit tenélküled Homály borított volna mindhalálig. Mégis feledte és méltatlanul S Cudar, gálád gyanúval illetett,
