Capek, Karel: Az anya; nyersfordítás; Q 2836

- 17 Apa: Gyönyörű vagy. Szebb, mint azelőtt. Anya: Ne beszólj csacsiságokat Richard. Mi élők nagyon gyorsan változunk. Te nem. Te egyáltalán nem változtál, én nagyon szégyenlem magam, hogy melletted ilyen öregek érzem magamat. Ne nézz rám igy, nekem nagyon sok gondom volt, tudod, nekem nagyon nehéz volt nélküled. Apa: Ennek ellenére is keveset segíthettem neked. Anya: De legalább nem voltam egyedül, hatóbban akkor lett volna rád szükségem, aaikor kamaszodni kezdtek a gyerekek. **e goldold,hogy rossz fiuk volt к , mindannyian - Bandi, Gyurka, az ikrek - mindent megtettek volna értem, de mihelyst felnőttek, más nyelven kezdtek beszélni. Nem értem őket, Richard. Te jobban értenéd őket. Apa: Nem tudom kislányom, nem tudom. Én is ugy érzem, hogy nem tudom őket kiismerni. Mit tudok én az orvostanrél, vagy a repülésről, vagy azokról a csacsiságokról, amiket az ikrek forgatnak a fejiäkI ben. Anya: A politikára gondolsz? Apa: Igen. Bhhuz én nem értek, anyukám. En csak katona voltam. J Anya: Mégis, rád többet adnak. Ugy tudom, hogy katonákat akartál nevelni belőlük, de amikor elestél,akkor azt mondtam: Nem! Pedig beadhattam volna őket- teljesen ingyen - a katonai iskolába, de inkább... inkább munka után néztem, hogy másra tanittassam őket. Arra gondoltam, kegyen az orvos, vagy technikus, vagy bármi,csak katona nem. Inkább valami hasznosabbat tegyenek, olyasvalamit,ami mellett nem kell meghalni. Ha tudnád, mennyi gondom volt, hogy a iskoláztatni tudjam őket. És most láthatod, mi hasznom lett belőle. Apa: Én azt gondolom, hogy meglehetsz velük elégedve. Anya: Nem tudom. Tyúknak érzem magam, aki szirti sasokat költött ki. A földhöz vagyok köúve ós csak kotkodácsolok félelmemben