Capek, Karel: Az anya; nyersfordítás; Q 2836

- 14 * gondolkozik as amber, ízt nagyon nehéz magmagyarázni. Csupán azt a szárnyat kellett fedezni kislányom. Nézd, igy nyomalt előre a törzsünk, s itt baloldalt volt вьУ kis hegyi hágó. ^zt a hágót kellett megszállni egy kis csapattal, írmyi volt az egész - mindössze ötvenkét halottal. Anya: Ötvenkét halott - hány férfiból? Apa: Nos, ötvenksttőből, anyukám. 0« azért teljes hat napon át tartottuk magunkat. Az igazat megvallva, a legrosszabb mégis a szomjúság volt. Tudod, nekünk ott nem volt vizünk. Borzasztó volt a szomjúság. És én csak ezen bosszankodtam. Anya: Miért? Apa: Azért, mert tulajdonkópen felesleges volt az egész. Tudod, az ezredesünk hibát követett el. A főcsapat megakadt és abba a hágóba legalább két zászlóaljat kellett volna küldeni és egy hegyi alakulatot. Én ezt előre tudtam ás meg is mondtam az ezredesnek, de ő azt mondta nekem: Ugy látszik, hogy Ön fél, őrnagy... Anya: Richard, és ezért mentél a halálba? Apa: Főleg ezért, lelkem. Azért, hogy lássa az ezredes ,ho^y nekem volt igazam.Ilyen fajankó, Így bedőlni a bennszülötteknek. Anya: ízért?... ízért...? Apa: Neked ez bolondságnak tűnik bizonyára. De az ezrednél, kislányom, ezt becsületnek nevezik, tudod, a náboruban az másképen van. Anya: Richard, ezt még soha nem mondtad nekem. Úristen, te azért estél el, mert az ezredes rossz parancsot adott?! Apa: Az ilyesmi megesik néha, de legalább bebizonyítottam,hogy nekem volt igazam* És ez mindennél többet ér. Anya: Ugy, ugy, bebizonyítani, hogy neked volt igazad. £e rám, ránk nem gondoltál? Arra, hogy az ötödik gyereket várom. Arra szintén nem gondoltál? Арц: Gondoltám drágám, hogyne gondoltam volna. Ilyen körülmények