Capek, Karel: Az anya; nyersfordítás; Q 2836

- 12 vagy. Valakinek idehaza kall maradnia Tóni. Tudod, másként nem lenne a világon egyetlen osaládi otthon sem. /Megcsókolja/ És most menj, van itt valami dolgom. /Tóni el/ Anyát /Takargat/ Tóni más lesz. 'Tóninak másnak kell lennie. /Megáll a férje arcképe előtt és nézegeti. Megrántja a vállát és leereszti a nehéz ablakfüggönyt. A férje arcképe -lőtt meggyújtja a lámpát/ Látod, mindegyiküket idehúzza valami. Pedig tudod, hogy ezt nem szeretem. Még ez a kis Tóni is, pedig sohase látott,akkorka volt,mint a vakarcs és máris idemászott. Nagyon kérlek,ne tégy ilyesmit .Szeretném őket magamnak megtartani .Nem ácarom Richard, hogy a te nyomaidon járjanak. Apa: /Kilép egy sötét sarokból, ugyanolyan egyenruha van rajt ,mint a portrón/ Nem én vomzom őket lelkecském, ők maguktól jönnek ide. Hisz tudod, gyérekkorukban itt játszadoztak ezzel a sok holmival, igy hát ne csodálkozz rajtuk. Anyát /Minden meglepetés nélkül feléje fordul/ Te mindig ezt mondod kedvesem. De most már nagyok a te játékad.ira és látod, mégis mindig itt vannak. Apat Gyermekkori emlékek. Egyébként ezt a sok kacatot már régen ki kellett volna dobni. Anya: Kidobni az emlékeket? Nem, nem Richard, ezekhez nekem van jogim, ezek miattam vannak. 3zak a dolgok téged képviselnek. /Leül e^y karosszékbe/ De amikor a fiuk belopakodnak ide, valami mindig marad utánuk a levegőben... Valami... ami mintha te lennél. Apa: /Leül ш^у székbe/ JSz csak a dohány, drágám. Anyát A dohány az élet. Te nem tudod, hogy mit érzek én olyankor, Csak behunyom a szemem ós azt érzem: Richard volt itt... Ri-ohard... Richard. Ebben a szobában mindenütt itt vagy. Az ember szinte belélegez a levegőbe!. Ne mondd erre, hogy ezt a sok I