Édes Veronika; Q 2691

6 Tibor: Boosánat, ugyebár ön volt szivee megmondani, hogy hol találom meg a gyerekemet - a papámat, laci: ö ? /Makihoz/Maga ismeri a fiamat ? /Tibor haját simogatva/ Ka, mit szól az öregemhez ? Maki: Aranyosak igy együtt, a papagyerek ás a gyerekpapa Tibor: Mondd kisfiam, csakugyan nem te küldted a táviratot ? Laci: Kern. /Ránéz Makira, aki hirtelen elkapja a feját/ Maki: /lábujjhegyen el akar osonni/ laol: /észreveszi és mikor már majdnem: kimegy, rászál/Megállj I /^bki háttal fordulva állva marad/ Muki ur... szabad egy szóra ?!••• /karonfogva előre hozza, kedvesen/Maga küldte ezt a táviratot ? /átadja/ Maki: Micsoda táviratot ? /nézi/Mit akar ? Ez világos... A Maitre nél érdeklődj«., mindjárt engem gyanúéit«., lad: Szóval maga küldte ? Maki: Ka de kérem... laoií Maki ?! Maki: De ha mondom ... laci: la ?! Maki: /ránéz, kedvesen/ Hát persze, hogy én... hogy őrüljenek egy ki ősit egymásnak... meg azért a tizezer frankért, amit kapok, mert összehoztam itt magákat egymással« laci: Megkapja, ha őszintén megmondja, hogy miért küldte a távirat ot • Maki: /kis szünet atán/ Egy nő* laci: Asszony ?? Maki: Egy nagyon szép nő, aki a fiától meg akarja kérni a maga kezét, laoi: /ránéz Tiborra/ Mit szól ez ehhez ? Tibor: