Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687
18 volt, amit adott! ...!5©ш fogom elfelejteni soha* Pál: /egy pillanat uml va/ Bocsánat.• .Нем kaphatnék egy kie hideg vizet?... Irén: /feláll. Kitárt karokkal/ Jöjjön, csókoljon meg raégegys aar ugy, mint előbb. Pál: /megérinti a homlokát/ '.int ez előbb?...Hol?.. ./bátortalanul/ Nusi!... Irén: /közei megy/ Itt!.*.A számon!...Forrón!••.Gyere!...Szivomi ... ilyen szépen mondtad, hogy te még jóformán nem Is éltél soha.•• Pál: ffélét mondtam,..de akkor.../Ránéz/...még nem volt ilyen szép vörös-szőke a hajad... Irén: Azt súgtad a fülembe, hogy csak azóta élsz igazén, amióta engem ismersz».,Ás ugy meghatott a hangod...ée ugy reszketett az ajkad...és olyan tílzea volt a szád., és a csókod ugy átjárt rajtam, mint a "burgundi bor, amit az imént ittunk... ín is megrészegedtem tőled !•• . äs Én is érzem most, hogy még nem is éltem soha...Csak nőst ismerten meg az élet izét...veled...Gál...Pál!...veled ! ...A tied vagyok! Gyere!.. Pál: /bódultan/ Igen.. .igen. , ,/Körülnéz, majd visszafordul Irénhez/ Kérem...kérlek...te...Te...álom!.../legérinti a homlokát/ Án életemben nagyon peches ember voltam...Mondtam már, hogy ma mi történt velem az esküvőn?... Irén : /mintha megriadna/ Mi í ? ... Te nős vagy?,.. /Leül/ Pál: /hirtelen/ Azt mondtam talán, hogy nem vagyok?. « ./bátortalanul/ Persze, hogy nem vagyok...Még fiatal ember vagyok és...egy kicsit Üldöz a sors...De kérem.. .kérlek. ..Дгén odanyújtott kezével játszik/Ne törődj vele...azért én
