Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

15 Nem hagyhatom itt egyedül ezt a szerencsétlent

î Ugy el van szontyolodva, még valami hajt csinál.. ./Nevet/Egy ilyen elkeseredett rajztanár...még képes szabadkézből felakasztani magát.•./tevét/ Irén: /vidáman/ Csk hagyja.. .Majd én vigyázok rá...Hozzon csak addig egy kocsit... Csorvay: Itt maradna vele?.,. Irén: Osak menjen, siessen, amig föl nem ébred...És ha föl is ébred, majd án egy kicsit megnyugtatom... Csorvay: Hát jó. Megyek. /Pál mellett tréfás haraggal ráfenyeget az alvóra/Megállj, te gazember !.. ./Irénhez/ Csak tudnám, hogy azután mit csináljífc vele.• ./Gyorsan hátul el./ lo. jelenet. Irén, Pál. Irén: /nosolyogva, nagy kedvteléssel gyorsan rendezkedni kezd, Pál felöltőjét, kalapját, beviszi jobbra a másik szobába. Az asztalon lévő virágokból egy hosszú szárú fehér szegfut Pál frakkjának a gomblyukába illeszt, de ugy, hogy a virág jócskán kiáll a gomblyákból. Azután leoltja a felső világítást és egy vöröeernyős asztali lámpát gyújt neg a pezsgős asztalon. Most csak ez a lámpa ég és a zongoránál egy fali kar. A köpenyét a haloldali székre dobja, az Kissé rendbe hozza axx asztalt. Közben többször halk, kis nevetésekkel nézi Pált, aki lehajtott fejjel szelíden • hortyog, VégUl egy pillanatnyi tűnődés után, mintha csak most jutna eszébe, hogy mit csináljon, a zongorához siet és leül. Még egy kacagó pillantás Pál felé és aztán hal-