Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

3 este már tul leszünk rejt а, hála Isten-ek, hát most már mit tanáoskoznak annyit ? Klári: Hiszen még az Irma sincs itthon ,,, Hát még oeak egy ilyen pioukát hallgass avval az édes kis száddal... /Mutatja a regény utolsó oldalát/ Hézd, még osak ennyi van... Mindjárt vége lesz! /Mohón tovább olvas/ Jámborné: Jó, Jd... /Egy pillanat múlva felosattan/ Ép annak is vége! Irma nem megy többet ahhoz az emberhez !... Meddig marad elJ... Mért nem mentél vele ?... Ki tudja ... még majd az a fiokó ott vele, egyedül... Klári: /föltekint. Kérlelve/ De hiszen nincsenek egyedül... Az a flu az anyjával lakik... Tudod !... /Tovább olvas/ Jámborné: /eszébe Jut/ Igaz, persze... Ott van az anyja is... /Efor kis ezttnet, azután élénken, Klárihoz/ Hát igaz... mi lett, mi ?... Elvette ? Klári : /zavartan odanéz/ Tessék ? Jámborné: /a regény felé integet/Azt kérdem, hogy elvette-e az a... az a hogyishivják ?... Klári: /szelíd türelmetlenséggel sóhajt/ Anya, édes ! Hadd elolvasni ... Még nem tudom. /Tovább olvas/ Jámborné: Még se ?... Hiszen már az utolján vagy !••• /Elfordul/ De nehezen mennek össze, /sóhajt, bólingat/ Hja-Ja... Ilyenek a férfiak J... Klári: /élénken Jelenti/ Ahá I... most !... Most !... anya !••• Mindjárt î /a szem" gyorsan Jár végig a sorokon/ Jámborné: /nagy érdeklődéssel, gyorsan odafordul/ Igen ?... Ha? Na ?.. Elvette ?... Klári: /székestől Jámborné felé fordul és elragadtatással hangosan