Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

34 Jámborné: Pál: Jámborné: Pál: Jámborné: Pál: Jámborné: Pál: Jámborné: Pál: Jámborné; Pál: Péter: Jámborné: Na, na, tudom, hogy imi-olvasni tud, de valami akadékról bee2ált a lányom és hogy most akar még ezután tanulni. Igen, persze, hisz az ember előtt annyi szép dolog van a világon, hogy azt megismerni , ahhoz sok idő kell és tanulás. Hát olyan messze van még attól, hogy valami állásba Jusson... Hiszen már nem olyan egész fiatal... Ja azt tetszik gondolni állás ?.. Л

Stenern, én erre nem gondoltam... Csak nem akar örökké paosaatolni... Igy lopni a drága napot... Ugy-e nem haragszik... Hiszen az édesanyja se mondhat mást... Szegény... Ö is mindig ezt mondja... Mert van egy unokatestvére a minicztoriumban és az mindig sürget, hogyha akarom, kineveztet ... Minek ?,•. Rajztanárnak valami i skolába.... /visszajön/ Rajztanárnak ?... Tanárnak?... /leül/ Hi ezen az szép.... /mosolyog/ Istenem... És maga tudja azt ?... Rajzolni ?... /felugrik. Jobbra piet, kitárja az ajtót és ragyogó arcoal befelé mutat/ Tessék osak nézni ! /jön középen a táskával ós a továbbiak alatt az Íróasztalba teszi/ /a póstaajtóhoz ment és betekint/ Nini az Irma I... AZ ám I... Egész az Irma !... /Ре már el fordul/ És mondja Pali... egy izé... olyan tanár, az talán még