Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

19. Jámbor: Ejnye lelkem... Er«ei... Hát íszen vagyok arai vagyok. ren-eg ember... Meg apának is... olyan-amilyen... Ma kel éppen, bogy igy kamolárszál ? Irma: /balról jön/. /Már rendes frizurája van. Az apjához/ Mi történt ? Márt haragszol, gyámxi anyám ? Jámborné: /már elnyomta a kön yét. A zsebkendőjét elteszi. Mosolyog/ Semmi fiam... Dehogy I Osak én i s mesélem azt a Robert... /Jámborhoz/ Ugye ?... Jámbor: /a helyére ül. Élénken ráhagyja/ Azt I Azt 1... Igen... De ne félj,, fog б raég örülni iö... Csak én hallgatok... de tudom, amit tudok... /leül/ Irma: /az asztalnál jobbra ül/ ő... Valami nagy titok ?... Valami meglepetés ?... /összenevet Jámbornéval/ Jámborné: Halljuk hát, ki vele ... Jámbor: Hogyne ! ... Majd éppen előtte mondom meg. /irmára mutat/ Hát a Klári ? Hol van ?... Irma: /vidáman/ Klári ?... /a szoba felé/ Klári l... /nevet/ Ugye, nem mersz kijönni ... Klári: /jön balról. Görög frizurája van/Ham merek ?... Márt ne mernék ?... lessék J /affektálva sétál az asztal előtt/ Keaét os'kolom... /& helyére siet/ Jámborné: /a kanalát a tányérra ejti/ Kézd már... Ez is görög l... Hát csakugyan megcsinálta ... Jámbor: Görög ?! Irma: Ahá !... Most lesz majd a brua-brum !... Klári: /nagyon belemerül az evésbe. Csak félszemmel les föl az apjára/ Jámbor: /elképed/ Mi van a fejeden ?