Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

17. Jámborné: Jámbor: Jámborné: Jámbor: Jámborné: J ámbo r : Jámborné: Jámbor: Jámborné: Jámbor: Jámborné: M. Sii>h. és KilmmŰT. SzÖTftség l.d Oszt. KóM4»t»rs Már azt hittem, hogy ki« akarod várni a kaszinó kartbe az Ötvenéves jubileumot is... Dehogv fiam, dehogy... nem onnan jövök én... Mindjár elmondom... /az asztalra néz/ Megvártatok ?... Ejnye, ejnye... Minek vártatok ? Hát hol voltál, Ádám ?... Talán visszamentél a Paradicsomba, az tartott ennyi Ideig... Mit felejtettél ott ...? He haragudj, lelkem... Persze , persze... /az óráját nézi/ Bizony késő van... Jubileum J Mi Hát osak fújd ki magad a sok tanáoskozás után... Ugyan, lelkem.. Meg se hallgatsz... /leül az asz tálhoz,balra Pedig nagy uj ság van... Mit hallgassak ? Hogy hány kriglivel volt.... Enni akarok és nem hallgatni !... /Balról kikiált/ Mari I... Mari I... Hozd azt a vacsorát ! /visszajön/ Mert már annak is beillik! Hát osak fajd ki magad, aztán beszélj !».. /elkeseredetten legyint/ Jó, jő... Fújd osak ki te magad... lelkem... mert addig ugy is tudom, hogy nem jutok szóhoz... /mialatt a szoba felé megy/ Hogyne..• He lrnr szóljak...Én vagyok az éppen... Tudom, tudom... /legyint/ Hálunk otthon mindig délbe volt az ebéd... /visszafordul/ Kell nekünk parádé... majd mit mondok... Azt a harmino évet vegyék le rólad, meg rólam is, ha tudják... Ami eltelt itt semmiért I... Jubileum ?... A lányaidat adják férjhez, akkor majd én i s meg lessek batva... de nem ettől a haszonta1 ansagtól...