Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

14. Klári: /elkapja a kezét/ Ohó, ohó I... Irma: /Klárihoz, mosolyogva bólintgat/ De igen... Meglátod... hogy nemsokára bennünket is Jubilálni fognak. Jámborné: Na, ezt ne mondd I Ilyet ne mondjál I... Hát a... a Czeglédy... az Alajos... a fütőházi mérnök ... Irma: /mosolyogva int/ Ugyan I... Ha valaki itt fölad két-három le velőt ás egy klosit leül... a mama már azt hiszi... /élénken Klárihoz/ Ugy lesz, ahogy mondom.•. Igazam van, Klári ? Klári: /felhúzza a vállát/ Hát tudod... Én semmit se tudok... De egyet tudok, hogy én mindjárt eiy "ojjan" csuda görög boglyát csinálok ebből a kis vaoak hajamból, hogy fülig lila lesz, aki meglátja... És én nem bánom, akárki... Egyik olyan komisz, mint a másik... De csak kerüljön egy a kezembe 1... /szinte dalolja/ Azt én elintézem 1... Jaj, hogy elintézem!.. i Az lesz csak a brum-brum /gyorsan szedi le a frizuráját/ Csak egyet kikötök... nem szabad, hogy Gál Pálnak hivják... Most megyek, hozom a görögöt... /gyorsan el balra/ Irma: /utána kiált/ Te ! He csúfold azt az embert !... /az anyjához/ Szegény, fest egy szép képet... Igazán csak ugy a levegőbe... Jóformán meg se engedte köszönni é s mo st mi még hálából kinevetjük érte... /a holmijáért megy a póeta asztalhoz/ Jámborné: Dehogy nevet Jük... De mi t hálálkodjunk ?... ő vekzált napokig hogy hagy föeteni magad. Oszt tessék, a végin görögre csinált. Tudtam én, hogy nem ért az ahhoz a Gál Krisztina fia... igyezerii népek azok... Honnan tudná az a fiu, hogy kell azt! ... Majd még fizetni is érte !... Ml ?...