Szilágyi László - Lajtai Lajos: Sült galamb; Q 2505

-18POCOK: FÁNI: VAZSOLA: FÁNI: И! AZ FOL А: FÁNI: maZOOIA: FOGOK: FÁM: POCOK! FÁNI: POCOK: /pukkedlizik/ Pocok vagyok! 0, édesatyja bűbájos ember, kisasszony! Boldog leszek, ha ilyen nagy embert bend'/ül láthatok....természetesen t e] je ser: a 1 j t alanul... Dc nem! De igen! De nein! Na jól van, hát nan... De i gen!... /súgva/ Vigyázz ebbel botrány lehet! /fenn/ Csak ugy fogadhatjuk el, ha megszól él hat juk valamivel, 'in/s szüksége például kikiáltóra, aki becsődíti a vendéglőbe a publikumot...? Vagy reklámevőre, aki a kirakatban szilvásgombecot falatozik? Esetleg egy kitűnő vidéki primadonnára, aki színielőadást rende . я kerthelyiségben és utána tényé rozik? Nem, ilyesmire nincs szükségem. De szívesen használnék valakit, aki felszolgálna az esti rumliban... /ajkbiggyesztve/ iegéiszubrett...? Ka, kezdetnek ez зе ro ssz. Hol a j elmez tár...! /Pincérlányhoz/ iáizzi, e legszebb felszolgáló ruhámat a kisasszonynak.../Tolcsvayhoz/ Titkár ur, önnek meg fogják mutatni a szobáját.../Mazsolához túláradó kedvességgel/ Kuesera ur, kegyednek én fogom megmutatni.../biciklis tanukhoz/ Hölgyeim..kezdjék meg a bankettet! A mester rögtön jön és elmeséli élményeit.../biciklistanők és vendégek el/ /kiröhögi a kétségeesett mazsolát, aztán aj ajtóban/ Csak ön után őrgróf! /udvariasan előre engedi Tolesvayt, azt

'П kecsesen megrúgja/