Szilágyi László - Lajtai Lajos: Sült galamb; Q 2505
-24GILA: hajlandó azonnal vonatra ülni, i en vagy nem? X/ROLYKA: Nem. És szegyeid magad, hogy útjába állasz к 't szerelmes boldogságának. Vén begyepesedett agglegény vagy...aki elfelejtetted, hogy egyszer nekea is volt haj а fejeden... Csak reszketsz az apámtól... Igenis, reszketek...A nyugdija írnoki .állás miatt reszketek! Tiz éve álmoacm erről az állásról...! öt fiút vezettem érte a paradicsomba! Hkt elég volt! Egyszer ón is pihenni akarok... tiiröm, hogy pont a hatodiknál jöjjön közbe znikli! Ép pedig nem tűröm, hogy az apám elvegye tőlem ezt a drága kis teremtést! /gúnyosan/ Kis teremtés? Kokott! /belép; harciasan/ Kokott az öregapja! /átöleli/ Resell a, drágám! Kárólyka! /kibontakozik az ölelésből és Cid/hoz/ Vegye tudomásul, maga uborkáiejü, hogy soha életemben nem voltam kokott! Mostmár, hoy sik rem volt, bevallhatom...szegény kis vidéki színésznő vagyok, -ki beugrott a nagy Rosalia helyett, de akinek a maga gazdája akkor se kéne, ha olyan nagy gyémántot rakna elém, mint az ; nagy bölény feje... Mert én ezt a fiút szeretem...És ez övé akarok lenni... És aki ezt nem hiszi, az kaphat tőlem egy olyan pofont, mint a nábob kapott az imént! /visszabújik K^rolyka mellére/ EÁ POLYKA: /boldogan/ Maga nem La bella Ronella? F'CCK: Egy frászt! K/ROL YKA: És A hercegek? POCOK: Mondtam, hogy a holdban vannak! K/ROLYKA: Hát ez a boldogság! /ordítva körültáncolja a teret/ Nem dámon!...Nincsenek barátai....! Én vagyok neki, csak én! KÉ KOLYKA: "IIA: ?0C0K: KÁRÓL YKA: POCOK:
