Szilágyi László - Lajtai Lajos: Sült galamb; Q 2505

egy őrmesterünk...még olyan rendes ember... эк<<г volt előadás, aká, ne,, az már félnyolckor aludt!...Jó mi? /dülöng a nevetőstől, közbe nagyokat ősit/ AI.OJZ: Parancsol méltcs-'god? TIGYER: jL bandát! /Alojz el/ Szeret táncolni? lu^ ugy értem - magyart...Ha jól emlékszem Nizzában egyszer megtanítottam csárdást táncol ni.../az utolsó szavak alatt cevonult a cigánybanoa. LegJjátul mint bőgős, mazsola. A né tán cipeli az с rizsi hangszert, -em törődik semmivel, csak Togyerszkvt és a becsípett Pockot nézi kétségbeesett a-gódalommal/ TCGYGH: /bemondja a nóta cimát. A banda rázendít, ^azsola fordítva tartja a bőgőt, ugy huzza keservesen./ 10/a. GI^.KYZSNE. /Togyerszky csárdása Pocokkal. Pocok egyre álmosabban járja. Togyerszky egyre erőszakosabban szőri uja magához. Mazsola mindenütt kétségbeesetten о nyomukba. Végül Pocok a forgástól elsz'dűlve álmosan hanyatlik Togyerszky mellére./ TOGYTR: /elordítja magát/ Ácsi! Mars! /Benda kitakarodik. Togyerszky karjaiba kapja Pockot és magasra emelve a paraván mövé akarja vinni. Ebben a pillanatban beront: WEIDINGSR: {Szédült nő! Mit csinál!...A revüszám...! Öltöznie kell! TOOYEH: /dühösen leteszi Pockot/ FCCCK: /felébred a földön, körülnéz, r-'z egyet magán és Togyerszkyhez/ Bemondtam az álomkórt? /feltápászkodik, indul,az ajtóból visszaszalad/ Ja igaz! Majd elf elejtettem. ..Disznó! /nyakonüti Togverszkyt és előkelő mozdulatokkal el Weldingerrel/ TOCYER: /Fogja a fejét/ Nahát! /ámulva néz utána. / /SÖTÉTSÉG./