Szilágyi László - Lajtai Lajos: Sült galamb; Q 2505

-15slmogatja/ N» ne sírj, szivem...Nem akarok én rosszat neked...De vitázni kel 1... .Az ez élet, amelyet te most olvan gyönyörűnek látsz, olyan mint az az Csbudav'ra itt lenn....! Este csinosé, azinös álomvilág- nappal festett rongy...kuli«szavár...Nem szabad elkáprázni tőle...és főleg nem szabad valódinak hinni! FOGOK: Tizenhét éves vagyok...és t hetseses vagyok...és sikerem lesz...mert érzem, hogv az lesz és nem érdemiek annyit, hogy azé lehessek, akit szeretek?! MAZSOLA: Neoi kislányom, mert ez mind csak afféle aranyfüst. Siker, szerelem, fiatalság, minden elszáll, csak egy az ami megmarad; a tisztesség, < becsület! Én la voltam részeg szerelemtől, sikertől, Ifjúságtól....Én Is álltam a deszkákon, mint ünnepelt bonvlván... .és ml lett belőlem.. .kivénhedt sugó, aki mosnak adja fel a szép szavakst...! De van becsületem...és vpn...most mér talán csak azt mondhatom, hog

y volt egy szép álmom,...ho^y megérem azt a pillanatot, amikor egy derék tisztességes fiatalember megkéri tőlem a kezedet....és én ott állhatok mögöttetek s templomban vadonatúj Ferenc-József kabátban...és te hófehér menyasszonyi ruhában 1 szel...csupe fodor lesz az a ruha és tüll... /előveszi a koffert/ ...Látod mk-* meg is vettem neked, sfcivecském.../hófehér tullruhát emel ki/ Nem is képzeled milyen olcsó volt... alkalmi vétel... tizennyolc forint §tven... /ráborítja Pocokra a. tüllruhát; könnyekkel a hangjában/ Ilyen ruhát szántam én neked, látod, Ilyen ruhát...! /és nem birja tov-bb, kirohan/ POCOK: /egyedül áll a tiiilök zuhetagában. A zene most felerősődlK, a melódiát gyermekkórus veszi át, mintha angyalok énekelnének messziről. Pocok gyors mozdulattal ledobja magáról a. ruhát, ott áll kombinl

ban, majd felemeli a karját,