Szenes Béla: Nem nősülök; Q 2499

melyik ott rohan le a hegyről - egy sielö eafr--'-r, - most tessék nézni, - ott! CSÁTHY: / szintén izgatottan / Maustot! - A, én nem izgatom magamat! Én egy öreg ember vagyok, hagyjon nekem békét. ANDRÁNSZKY LACI: / megjelenik az ajtóban, teljes sífelszerelésben, jó havasan, a trikóján középen az emiitett Jelvény, N. N. betűkkel, jóképű, napbarnított, borotvált arcú ember. Amint belép, mosolyogva nézi a hordággyal vesződő embereket /. CSATEY: Sietni, sietni, talán még megmenthetjük szegényt. .2

OY VENDÉG: Mi az, mi történt? CSÁTHY: / fontoskodva / A kanyarulatnál egy ember szörnyethalt. ANDRANSZKY: Ne siessetek olyan nagyon, / mosolyogva / mert az az ember, aki ott szörnyethalt, én vagyok. CSATHY: / még mindig halálrarémülve / Laci, te haltál szörnyet? Hát hogy tehettél ilyet? • SÁNDOR: / a hordágyat a helyére téve / Gondolhattam volna, hogy az Andránnzky nagyságos ur! - Más ember már az első ugrás után ottmaradt volna. • j ANDRÁNSZKY: / a tagjait tapogatva, nyújtózva / De itt a végén, jól elvágódtam, a fane egye aieg. / a portáshoz gyorsan / Mondja Sándor, Renner Tibor ur itt volt már ma délután? SÁNDOR: Még nem volt itt, csak telefonált. Negyedhatra itt lesz. ANDRANSZKY: Jól ven Sándor, - küldjön nekem jó forralt bort. / a kandallóhoz lép, melegszik, leül, majd a következők alatt lassan lebontja a sífelszerelését /. De jó volt odafenn, / lelkesen / a he^ytetőn, Ugy élteci, mint valami északsarki vadember! / boldogun / Köröskörül csak jég és hó és napfény, isteni volt. CSÁTHY: Könnyelmű fráter vagy. ANDRÁNSZKY: Azt már igazán nem lehet mondani, de 191*>-ben az orosz fronton Renner Tibor nem sokat gondolkozott, hanem kimászott értem a lövészárokból és megmentette az életemet, örülök, hogy én most hasonló szívességet tehetek neki. CSATHY: Miért? Miféle veszélyben forog a barátod? ,-s ANDRÁNSZKY: / komolyan / Meg akar nősülni.