Szenes Béla: Nem nősülök; Q 2499

- 61 - " BAR. NE: MAGDA: BÁRÓNÉ: MAGDA? szelt mondani énnekem, én rólam, / hirtelen kitörve /... de mit vétettem én neki, hogy Így beszél velem, kinek tart eng hogy azt mondja, ha volna egy kis buga, azt nem engedné az társaságomba? / magánkívül / Nem engedné az én társaságomba. miért? Hát ki vagyok én? Mi az én bűnöm? Az , hogy néha egy ősit szabadabb voltam és vidámabb, - de Katinka néni esküszo hogy mióta ismerj lik egymást, 5 ezt soha "•-•vetlen szóval nem fogáeolta, sot mindig ugy tett, mintha a legjobb véleményen na rólam és most azt mondja, hogyha volna egy huga azt nem gedné... Hát lehetséges ez... hát lehetséges... Magdám, - edee fiam, ne sxrj! Nem sírok, Most mér mindegy. Most mar u^yis vége minaeiu^: i "Vége mindennek?" Azt nem gondolnom. De megmondjam neked, éd fiam, mi az, aminek vége van, vagy vége lesz nemsokára? Anna hogy olyan életet élj, mint eddig, hogy anyád elengedjen bár b&, kártyaszobákba, olyan helyekre, ahol semmi keresnivalód, csak körül egy kicsit és majd te is észreveszed, hogy ez a b lond, neveletlen világ már nem tarthat sokáig, mert a fiatal berek, ha jól is mulatnak veletek, feleséget mégsem a bárok keresnek és a férjek is kezdik már unni, hogy őnagyságával, reggel jön haza és délben ébred álmaiból, heteken át csak az jeli szekrényre helyezett levelek utján óiintkez' <~ * neV, - a r dee és tisztességes asszonyok pedig azt unják már, hogy neme ra már ott tartunk, hogy férjeiket az utcára sem engedhetik megfelelő garde nélkül! - de én mondom neked Magda, nem tart sokáig! / most közvetlenül, kedvesen Magdához / Tudom, hogy Magdám, ma ezt még nem hiszed el nekem.•• de ha majd hónapok ián tvek múlva, egyszer igazán nagyon megszeretsz valakit és kor ér ilyen csalódás, akkor majd magad jössz hozzám és azt god mondani: "Katinka néni, vigyen el engem messzire, nagycn messzire, hogy ne lássam ezeket az embereket." / hosszú szünet után, teljesen megtörve / Katinka néni... ví el eng er, innen messzire, nagyon messzire... hogy ne lássam e az embert, eohft <.. soha... / zokogva borul a bárónéra /.