Szenes Béla: Nem nősülök; Q 2499

- 47 - " eülyedni a szégyentől, - annak a hajónak. / szemrehányóan / Maga,.. maga tengeri kékszakáll. Ha maga mindennap megesz egy aszszonyt, akkor az egy évben háromszázhatvanöt nő, akkor az húsz év alatt... Na, dé lehet ezt húsz évig birni? / elneveti magát / Milyen ga2embex maga. Jöjjön ide. Még közelebb. így. És most mondja: ma kivel megy vitorlázni? Ma senkivel. Ugy, - és ma miért nem? Ma nincs kedvező szél. i / Hát tegnap talán volt? Menjen maga. / féltékenyen / Ma már biztosan Kisfalvy Magdát hivta "sétálni a mólóra

1*. Mit akar tőle, - lány, - nem komoly eset. Lány, - ezért irigylem őt. Mert a lányoknak jó. Mert egy lány az még férjhezmehet boldogan, - de egy asszony az mit reméljen? / hirtelen szenvedélyesen / Mondja, hü marad hozzám? / nevetve / Még kérdezheti? Vizén és szárazon? Vizén és szárazon. / duzzogva / Akkor biztos repülőgépen fog megcsalni. Magában nem / lehet bizni. Maga egy rossz, gonosz, lelkiismeretlen ember. De én éppen ezt szeretem magában. / megcsókolja Andránszkyt /. Vigyázat... A férje... Tegnap nem is gondolt a férjemre. / szigorúan / Laci, most eljön velem a kaszinóba! Nem öltözöm át, de azt hiszem ebben a ruhában mehetek a kaszinóba, ugye Laci? Ebben? Még uszodába is. / együtt balra el /. / Pillanat szünet, aztán nagyon lassan, óvatosan nyilik a baloldali villa ajtaja. Egy szőke kislányfej tekint ki. Egészen kislányos kalap, hosszú szőke haj, mely ráborul a vállára, esetleg szines szalaggal átkötve. Aztán előtűnik a ruha is. Ruha, harisnya, minden, mint egy régifajta gyereklányé. Az átalakulás olyan nagy, hogy nem szabad rögtön megismerni, hogy ez a lány tulajdonképpen a feketére festett hajú, agyonpuderezett, ruzsc*