Szenes Béla: Nem nősülök; Q 2499

- 42 "V KALOTAYNÉ: Momentán. De utólag megbántam. Nagyon megbántam. De nem baj. Az ember tanul. Szervusz édesem. / be a jobboldali villába /. MAGDA: "Az ember tanul" - mit tanulhatott ez a csónakban? ANDRÁNSZKY: Valószinüleg semmi ujat. MAGDA: / féltékenyen / Még magától sem? ANDRÁNSZKY: Hogy érti ezt, Magda? MAGDA: Ma engem hiv, - tegnap vele volt. ANDRÁNSZKY: Csak nem tételezi fel? MAGDA: Csak igen.- De mondja, miért haragszik most magára? Különben sej tem. Ma délután a cukrászdába őnagysága a szomszéd asztalnál ült és magát fixirozta. De naga mégsem ült át az o asztalához, hanem velem maradt. Ugy látszik, ezért haragszik. ANDRÁNSZKY: És maga miért haragszik? MAGDA: Én nem haragszom magára, sot. / kezét nyújtja /. ANDRÁNSZKY: / kézcsók után megcsókolja Ifögdát / Magda! MAGDA: • Nos? V V r • • ANDRÁNSZKY: / félig tréfásan, félig komolyan / Eljön ma este a csónakba? MAGDA: / határozatlanul / Nem. ANDRÁNSZKY: Miért nem? MAGDA: Nincs semmi értelme. ANDRÁNSZKY: ígérem, hogy rendes leszek. MAGDA: Akkor pláne nincs értelme. ANDRÁNSZKY: ígérem, hogy nem leszek rendes. MAGDA: / viccesen / Ne csábitson. ANDRÁNSZKY: Magda! / szorosan vannak egymás mellett /. MAGDA: Megint jön valaki. ANDRÁNSZKY: Hogy itt milyen forgalom van. • • • ' ' . A BÁRÓKÉ: / megjelenik /. ANDRÁNSZKY: Kezét csókolom. A BÁRÓNÉ: / hűvösen /Jó estét Andránszky. / be balra a villába /. MAGDA: / remegve az izgalomtól / Nem birom tovább. Szavamra, kezd az idegeimre menni. ANDRÁNSZKY: Miért? - Nagyon kedves nőnek látszik. MAGDA: Mit tudja maga, hogy mit szenvedek tőle. Kibírhatatlan. Ahogy jön