Szenes Béla: Nem nősülök; Q 2499

- 3 - " SÁNDOR: BÁRÓKÉ: ÍNDOR: BARMKE

: CSATHY: r t / k BAR

OHE: C3ÁTHÍ: A BÁROKÉ! CSÁTHY: BÁRÓKÉ: CSÁTHY: BAR ONE: CSÁTHY: BÁRÓNÉ: Igenis, báró Szlávy Pálné I-, emelet 27-28^. Méltóztassék erre a lifthez. / indul, megáll / Kérem.- Kísfalvyék idehaza vannak? Kisfalvy Magda kisasszony a ródlipályán van, de a nagyságos aszezony a zöld teremben van egy jótékonycélu gyűlésen. Kihivjam kérem? Ne zavarja. Ha átöltöztem, lejövök és megkeresem őket. / már előbb észrevette Csáthyt, aki a balfülkében ir, most egy lépéssel közeledve hozzá, örömmel / Oh, kedves Géza, hát tényleg maga az? / előbb gépiesen / Kisztihand, kézcsók. / aztán felismerve a bárónét, felugorva / Oh, báróné! Kézcsók, kisztihand, csak most ismerem meg! / kezét nyújtva, kedvesen / Öregszünk, a szemünk romlik, /tiltakozva / Pardon, az a pár év. / szomorú mosollyal / Tiz év. Be maga csak annyit változott, hogy tiz év előtt már ősz volt, moBt pedig koromfekete a bajusza. A báróné ugylátszik még mindig "olyan" mint volt. Hát, - milyen voltam? Ha tréfásan is, de mindenkinek jól megmondta az igazat. Nem hiába volt olyan büszke az ő szép és szellemes feleségére szegény Pali barátom. Emlékszem például, amit egy bálon annak a Liptai bárónak mondott, hát az felejthetetlen... "Felejthetetlen," - hát mit mondtam neki... Mit is?... na nézze, hát nem elfelejtettem... De az biztos, hogy /lelkesen/ csupa ötlet, csupa szellem, csupa jókedv... / legyint kezével / Nem fog rámismerni kedves Géza. Az a hires régi jókedv, - elmúlt. És arról is leszoktam, hogy az embereknek meg mondjam az igazat. Öt évig szanatóriumról szanatóriumra járni és folyton vigasztaló szavakat hazudni a férjemnek és a többi betegeinek. Aztán szegény Pali halála után két évig a birtokunkon, egy el dugott stájer faluban egyedül... / kiegyenesedve / Na dehát nam pa naszkodora. Az életnek még mindig vannak örömei./ mosolyogva / És éppen ma: nagyon szép, nagyon boldog napom lesz. Mondja kedvee Géza. - gyakran látja a sógornőmet, Kisfalvynét? És mondja, milyen a