Szenes Béla: Nem nősülök; Q 2499

- 28 - " MAGDA.: ' # / A BARONE: MAGDA: A BÁRÓNÉ: MAGDA: A BÁRÓNÉ: MAGDA: A BARONE: MAGDA: A BARONE

: MAGDA: A BARONE! / nem hagyva magát, még emeltebb hangon / Igenis, mi mai lányok már nem vagyunk olyan libák... / kiegyenesedve, szikrázó szemmel / Milyen libák? / cseppet sem megijedve / Olyan ostoba libák, mint a régi lányoi / most már felcsattanva / ügy. És ha szabad kérdeznem... / belevágva / Ée mi büszkék vagyunk arra, hogy... / egy ellentmondást nem tűrő mozdulattal, de olyan felülről éa fölénnyel, mintha egy kis ískolásgyermeket leckéztetne / Előszói is fiam, ha én beszélek, ne vágj közbe a mondatomnak, hanem várd ki türelmesen é6 illemtudóan míg befejeztem azt, ha másért nem, hát azért, mert idősebb vagyok nálad. / szemtelenül / Kérem, tessék beszélni. / egy cigarettát tesz a szájába /. / most már remegve az izgalomtól / Másodszor: vedd ki azt a ciga rettát a szádból, mert ha nem veszed ki, a jó Isten ugy segitsen hogy én hajitom ki onnan. / kiveszi a cigarettát egy könnyed mozdulattal, de azért még min dig lehetőleg szemtelen hangon / Kérem. És óhajt még valami mást í 8? - * / egyre izg&tottabban / ügy van. Eltaláltad: óhajtok meg valami mást is. Elsősorban azt, hogy ne vonogasd a válladat, ne biggyes: az ajkadat és ne nézz rám ilyen kihivó tekintettel és gunycc mosollyal, henem ugy nézz rám, mintha szegény boldogult apád állna itt, - / pillanatra meghatva / szegény ha élne és látna téged, amint így állsz velem szemben neveletlenül és dacosan, szegény apádnak, aki annyit küzdött és szenvedett érted és kinek minden kincse és reménysége te vcitál, nem volna tulnagy öröme benned,az bizonyos. / most már eldobja a cigarettát, fejét is lehajtja kissé és sokká csendesebben mondja / Én nem akartam a nénit megbántani, én csak azt mondtam, hogy mi mai lányok büszkék / iemét emeltebb és dacosabb hangon / igenis büszkék vagyunk arra... / előbb csak gúnyos hangon / Büszkék vagytok? NQS

t halljuk.hát mi re vagytok olyan nagyon büszkék? / ée most fokozatosan mélyülő