Zalai Szalai László: Farsangi esküvő; Q 2494

13 Miklós; Kolozsváry s Miklósj Szuhay• Kolozsváry • Szuhay. Kolozsváry : Stanoi j Szuhay

; Stanoi

: Szuhay. Kolozsváry• Stanoi. Szuhay. Erzsike. Szuhay• KOlozsváryJ és pedig az, hugy István feleségül veszi Erzsikét... Ez lehetet leni.. .Stanoi néni nem tagadhatja meg önmagát, se a nagyapját, aki gárdista volt Bécsben... Fogd be a szád! Nem fogom! A család megbántott boosülete.. ,/ordit./ /Dühös dörömbölné az ajtón, Stanoi néni előkotorja a kulosot és kinyitja az ajtót, - Szuhay esik be./ Az isten szerelméért mi van itt?..ölik egymást?... Gyere csak, gyere! hppen ivnl akartalak!... Appen?.. Gsztán minek?... Stanoi, magyarázd csak meg neki! /negvetőieg/ ott van a fia zsebórája, meg a zsebkendője. Ma reggel Erzsike párnája alatt találta^... /rémülten hátrál/ Ka jhye azt a 1...hogy szabad ilyet monda ni ?!,.. hogy szabad? !.. .hogy szabad ilyen a láva lós ágra vetemedni? ! ! . . . /mellet verve/ Ha ez igaz, akkor én, az apja esek a torkának a bicskámmáll... /kétségbeesetten/ Most meg ez fog megveszni!... Nahát akkor akár mindjárt is eshet!... Erzsike!.. .Kisasszonykánlt!.. .i,z Isten áldja meg, mondja már, hogy nem igaz! ! /a fal felé fordulva, lesütött fejjel/ ?Tem mondom!... /elhűlve/ Nem mondja?? Nohát azt a fítringosát, itt is a világ végei! /odamegy a fegyvertárhoz, lekap egy buzogányt és hosszú léptekkel megindul az ajtó felé,/ /öklével az asztalt verve magánkívül/ Fogjátok meg a vén marhátJ Vegyétek el tőls a buzogányt! /László,